• egészséghírnök

Ha egyszer megmozdul egy munkahely...

Frissítve: 2019. ápr 20.


Egy vidéki városban találtam rá a cégre, ahol lassan egy éve fontos változás történt. Heti

kétszer közös tornát tart szinte az egész kollektíva. Ahogy belépek, mosolygós lányok,

asszonyok csoportja vesz körül. Már készülnek a tornára, várják az edzőjüket, ahogy

mindig. Ria, a két Andi, Évi, Timi épp átöltöznek, közben szívesen beszélnek az

élményeikről, hiszen akad belőlük bőven. Lelkesek és hálásak a változásokért, amik

történtek a munkahelyükön.


- Mesélnétek egy kicsit a cégről?

- Ipari csomagoló anyagokat gyártunk, forgalmazunk. A pesti irodának dolgozunk a keze alá. Sok a külföldi kapcsolatunk, mindannyian jól beszélünk angolul.

- Tipikus irodai munka, sokat tárgyalunk telefonon, ülünk a számítógép előtt, szervezés,

ügyintézés, megrendelések felvétele, estére zsong a fejünk és fáj a hátunk, derekunk.

- Mindannyian egy szinten vagyunk, csak annyi a különbség, hogy egyikünk hamarabb,

másikunk később jött. Nincs rivalizálás, segítünk egymásnak, amiben csak tudunk.

- Talán ezért is van, hogy hasonló a gondolkodásunk. Jól tudunk együtt dolgozni.



- Korábban is nyitottak voltatok az egészséges életmód kérdéseire?

- Amikor én idejöttem, - mondja Timi, - először zavart, hogy az itteniek figyelik a magammal hozott ebédet, megjegyzik, hogy ez nem egészséges, mit mivel nem szerencsés együtt enni. Azt gondoltam magamban: még egyszer valaki beszól, én inkább kint töltöm az ebédidőt. De olyan jó szándékkal tették, hogy azt vettem észre, hatnak rám, elkezdtem figyelni az étkezésre, ellestem, ők mit hoznak. Sokszor meg is kínáltak, meglepően finom, amiket kotyvasztanak. – A két Andi összemosolyog. - Nem lettem olyan extrém, mint egy volt kolléganőnk, de már otthon is víztisztítónk van, elolvasom a bolti ételek csomagolását, figyelem az E-számokat, tartósítószer-menteseket keresek inkább. A gyerekeknél nehezebb volt bevezetni a csokik, csipszek helyett, nagyon húzták a szájukat, de én állok nyerésre.

- Egyikünk sem esik túlzásokba, de azért figyelünk magunkra, egymásra.


- Hogy indult el nálatok a torna?

- Olvastunk egy életmód előadás sorozatról, és ketten el is mentünk az első alkalomra, amin többek közt arról volt szó, mennyire fontos a mozgás, a helyes tartás, főleg irodisták számára, ahol a gyakorlatokkal lehet kompenzálni az egész napi rossz tartást, ülést.

- Többször beszélgettünk Andival meg Timivel arról, hogy milyen jó nekik, hogy van idejük elmenni még munka után ilyenekre, meg tornázni is járnak, de nekem esélyem sincs két gyerekes anyukaként munkaidőn túl bármilyen külön programra. Irigyeltem őket – mondja Ria. - Aztán Andiban merült fel, mi lenne, ha idehozná nekünk a tornát az edzővel együtt?

- A sorozaton előadóról tudtuk, hogy tart csoportos tornát, gondoltam, egy kérdést megér, és amikor legközelebb mentünk, beszerveztük.




- Mi volt az első benyomásotok?

- Nekem óriási élmény volt. A középiskola óta nem mozogtam. Ha ő nem jön, én semmilyen testedzést nem végzek talán életem végéig. Két fiam van, és 20 kilométerről járok be dolgozni, túlsúlyos vagyok, ráadásul szívproblémáim is voltak, amik miatt a hagyományos mozgás nekem nem javasolt. De Dani úgy alakította a tornákat, hogy különösebb terhelést nem jelent a szívemre nézve. Fantasztikus érezni azt, hogy olyan izmaim is vannak, amikről eddig nem is tudtam.

- Az első néhány alkalom után komoly izomlázunk volt, ami azért érdekes, mert itt szoktunk tornázni a tetőteraszon, süt a nap, és szinte meg se izzadunk torna közben, mégis másnap mindannyian éreztük, hogy mégiscsak történt valami az izmainkban.

- Igen, ehhez egy ilyen tréner kell, mindannyian fejlődtünk, alakulunk, én már a

kislányommal is tornázom a hétvégén.


- A főnöknőtöket már ti kerestétek meg a lehetőséggel?

- Nem kellett, nemzetközi cég vagyunk, tudja ő is, hogy vannak külföldön olyan

kormányhivatalok, irodák, ahol naponta tornáznak így az emberek. Itthon talán még nem

gondolnak erre, pedig sok helyen kivitelezhető lenne.

- Kínában kötelező is, felviszik az embereket az épület tetejére, vagy kimennek egy parkba, ott így indul a napjuk.

- Eleinte mi fizettünk zsebből a tornáért, de amikor a főnökünk látta a lelkesedésünket, azt mondta, fizeti, neki erős, mosolygós munkaerőkre van szüksége inkább, mint hogy

rendszeresen hozzuk a táppénzes papírokat, nyafogjunk, hogy most itt fáj, ott fáj, orvoshoz járkáljunk, beteget jelentsünk. Befektetésként fogja fel.

- Ő is részt szokott venni a tornán, de mindig nem tud, sokat utazik.

- Ő is látja, hogy akinek épp halaszthatatlan munkája van, vagy túlórázni kell, az kihagy egy-egy alkalmat, a munka azért nem áll meg, de igyekszünk úgy alakítani, hogy aki akar, ott lehessen.



- Milyen változásokat tapasztaltok?

- Nekem feszesebb lett a karom. Amikor elkezdtük, még nagyon lógott, már nem vészes. A vádlim is erősebb.

- Nekem a legnagyobb élmény a tornán túl, hogy megtanultam a hasi légzést, használom a rekeszizmomat. Olyan szépen kinyújtja az edzőnk az egész testet, hogy szabadon tud áramlani a levegő. Ez önmagában is nagy eredmény. Soha nem volt jó tartásom, ráadásul sokat görnyedek a gép előtt is.

- Egyéb előnyei vannak, csapatépítő tréningnek is kiváló – teszi hozzá az éppen csatlakozó csoportvezető, aki a tornára sietett visszaérni házon kívüli munkájából. - Összehozza a kollégákat. A lányok egyébként is összetartóak, segítik egymást, de egy újabb lehetőség közösen csinálni valami jó dolgot.


- Nem zavar, ha látjátok egymást ügyetlenkedni, vagy ha titeket látnak így a kollégák?

- Nem, mert nem így gondolunk erre, egyikünk sem tökéletes.

- Ha valaki „bénázik”, inkább a segíteni akarást hozza ki belőlünk.

- Persze van, hogy jókat mosolygunk az ügyetlenkedéseinken, de ettől senki nem érzi rosszul magát.

- Mindenki magához, nem a másikhoz képest akar fejlődni.


- Hazavinni tudtok ebből valamit?

- Én igen, otthon is végzem a gyakorlatokat, persze én másfajta edzésre is járok és futok is.

- Nekem a két gyerek mellett se időm, se energiám arra, hogy csak magamra figyeljek. Ma divatos kifejezés az „én-idő”, hát nekem csak ennyi jut. Ezért is jó, hogy van ez a

lehetőség,…

- … pótolja azt, amit otthon nem tudnánk megtenni. A hétvégén négy órát takarítottam. Az is mozgás, csak nem ilyen. És akkor a kertnek még neki se láttam.

- Azért jó ez a torna, mert sokszor eszembe jutnak a mozdulatok a hétköznapi tevékenység során is. Amikor megyek, igyekszem figyelni a járásomra, többször kihúzom magam, vagy takarítás közben is lehet úgy csinálni mozdulatokat, ahogy tanultuk.


- A munka során mennyire érzitek a torna hatását?

- Én azt vettem észre, hogy egyenesebben ülök, sokszor egy fejkörzés is ellazít, sokkal test-tudatosabb lettem.

- A gerincem valahogy jobban érzi nekem is, mi a jó számára, most már észreveszem, ha

rosszul tartom magam.

- Tanultunk olyan gyakorlatokat is, amit a gép előtt is lehet csinálni pár percben, ha már

nagyon elgémberedtünk. Ilyenkor csak összemosolygunk, és tekergünk néhányat.

- Többször tapasztaltuk, hogy már egy-egy gyakorlat után is kitisztul a fejünk, jobban átlátunk dolgokat, mintha csak görcsölünk fölöttük.


Forrás: Dr. Kelly Starrett: Asztalhoz kötve, Édesvíz Kiadó, 2017.

- Úgy hallom, két lábon járó reklámok is vagytok egyben.

- Persze, ha nekünk jó valami, arról szívesen beszélünk másoknak is. A szomszéd bankban is felkeltettük az érdeklődést. Ha tudjuk, majd átcsábítjuk őket is. Jó, hogy nem csak a rossz hírek terjednek gyorsan, nem?


Már jön is Andi, ő a legenergikusabb, a torna „motorja”.

- Lányok, nem lazsálunk, kezdjük el, megy az idő!


Így aztán véget vetünk a beszélgetésnek, ez most a tettek ideje. Jó látni a lelkesedésüket, a kitartásukat. Bár mindenhol tennének legalább ennyit az emberek az egészségükért!


-vr-

29 megtekintés

©2019 by egeszseghirnok.